Mivel beleestem egy régi kútba,

Átkerültem a középkori Japánba.

A múltból nem volt vissza út,

Csak az öreg romos kút.

Egyszerre éltem a jövőbe és múltba,

Jelenemet s önmagamat kutatva.

Leszedtem Inuyashát a szent fáról,

S megszabadítottam Kikyou átkától.

Bennem rejlett sajnos a híres drágaság,

Mit mindenki áhított a szentékkő szilánk.

Egy csata alkalmával ripityára tőrtem,

Így visszagondolva bevallom szégyellem.

Az ékkő darabjait ketten indultunk keresni,

Mert Inuyasha démonná szeretne válni.

Inuyasha makacs,idegesítő és néha morcos,

De legbelül a szíve hatalmas.

Hosszú utunk részben móka,

Csatlakozott hozzánk egy kisróka.

Shippou volt a neve,

Ki erősnek hitte magát, he-he.

Aztán jött egy szerzetes,

Ki minden szép lányt megfogdos.

Miroku a perverz állat,

Kérdezgeti a kislánykákat:

"Leszel-e gyermekeim anyja?"

De ügyeit befejezetlenül hagyja.

Találkoztunk egy szellemírtó harcos leánnyal,

Ki hozzánk jött egy cicának látszó vadmacskával.

A csapat szépen összegyült, csak néha veszekszünk,

De mind barátok vagyunk,ezért gyorsan kibékülünk.

S itt van még Naraku a gonoszok gonosza,

Rá vadászik csapatunk minden tagja.

De drágán megfizet ocsmány bűneiért,

Többekközt mert egy szerelmet tönkretett.

Megbocsájtás és kegyelem nincs számára,

Mert a Világ legnagyobb bűnét csinálta.

Mert aki ölt kegyelem nem járhat...