A végső harc és a folytatás

By: Sasuke

Chapter2:

Sesshoumaru betoppan

Mindenki csodálkozott a vendégen, talán még jobban, mint Inuyasha kirohanásán… Sesshoumaru volt az. Rhin és Yaken ott lépkedett az oldalán. Aunt kint hagyták Kiraraval. Inuyasha és Kagome „föleszmélt”, Kouga pedig dühösen arrébbvonult a pár mellől…

-         Szervusz öcsém! Talán rosszkor jöttünk?

-         Sesshoumaru… Te mit keresel itt?

-         Úgy gondoltam, … öhm, szóval, hogy egy időre el kellene ásnunk a csatabárdot, és öhm…

-         Te is velünk együtt akarsz harcolni? – kérdezte Kagome.

-         Micsoda??? – Inuyasha teljesen le volt maradva… Szokás szerint

-         Igen. Úgy gondoltam. Persze arról még nem tettem le, hogy megöljelek titeket… De szerintem azt jobb lenne elintézni nyugalmasabb időkben…

-         Ne is tagadd, hogy nem gyűlölsz minket! – Szólt lényegretörően Kagome.

-         Ó, Sesshoumaru nagyúr! Az olyan jó lenne, ha kibékülnétek Inuyasha úrfival! – örvendezett Rhin.

-         Rhin! Azért ezt te sem gondolod komolyan…

-         De igen, nagyúr! Békében sokkal szebb lenne az életünk…

-         Renben… - Sesshoumaru megsemmisülten beleegyezett kis védence kérésébe.

A többiek szóhoz sem jutottak a döbbenettől. A legnagyobb meglepetést az okozta számukra, hogy Sesshoumaru hallgatott az „általa gyűlölt” ember szavára. Most jöttek rá igazán, hogy Inuyasha bátyja mégsem olyan rideg szívű, mint amilyennek mutatja magát… Azért Kouga megtörte a csendet…

- Ez mind szép és jó, de a mi kérdésünkre még nem kaptunk választ…

- Milyen válaszra van még szükséged? Kagome engem szeret és kész!

Kagome csak pirult… Nem is gondolta volna, hogy Inuyasha tényleg őt szereti. És mi a helyzet Kikiyouval? Ezt meg is kérdezte…

-         Kikiyou már nem jelent számomra semmit. Ezt már meg is beszéltem vele. Sajnálom, erről te nem tudtál…De meghittebb környezetben akartam szerelmet vallani, nem pedig egy rühes dög társaságában.

-         Meghalsz kutya!!!

-         Vasromboló…

-         FEKSZIK!

-         Látom ebben semmit sem változtál…Kouga…Sajnálom, de láthatod, hogy hová húz a szívem.

-         Semmi baj Kagome. Egyszer úgyis meghódítalak! Azért veletek maradok. És én szeretnélek megkérni blöki, hogy ne veszekedjünk tovább.

A két fiú zavartan hallgatott. Tehát kibékültek. De még így is, hogy egy kis boldogság költözött a szívükbe, hatalmas felhőként tornyosult föléjük Naraku gonoszsága és az előttük álló csata…

Folytatása következik!