A királynő szeretői - 1. rész (by Ashikaga)

HENTAI-A királynő szeretői
1.
Ayame csendesen meredt rá a bíbor tűz lobogó habjaira, mik
lassú táncot járva vonaglottak. A lány szépséges, gyengéd
arcát balzsamosan nyaldosták a szerető lángok forró
lehelletei. Verejtéke a ruhája alá hatolt. Érezte a ragadós
nedveket, mik végigfolytak formás, gömbölyded melleinek
völgyében, majd érzéki kényeztetéssel a köldökébe kígyózva
megízlelték húsát. A lány kissé szomorkás, elhagyatott
szemeivel maga mögé tekintett. Kouga duzzogva ült mögötte.
Ayame bundáját kissé lejjebb engedte, így a sárgás nyalábok
ropogó függönyében láthatóvá váltak selymes vállai, mikre
vörös zuhatagként ömlött haja. Arcán szerelmes pír terült
szét, zöld szemeiben mégsem a szenvedély lobogott. Csak a
viszonzatlan vágy, mely keresű magányba taszította. Sós
könnyek gyűltek össze tekintetében, ám nem akartak előtörni.
A lány hirtelen megmozdult. Fehér bundája a fölre hullott.
Gyengéd, kérő kezekkel átölelte Kougát. A fiú meglepetten
maga mögé nézett és kék, értetlen tekintettel Ayame
vágyakozó szemeire meredt, miközben érezte, hogy a lány
csupasz mellei hozzásimulnak hátához.
-Ayame?-nyelt egyet a fiú.
-Mond, miért nem lehetünk együtt?
Kouga nem válaszolt. Makacsul előre meredt, próbálva
elrejteni vonzalmát, miközben próbálta meggyőzni magát, hogy
fejtse le magáról Ayame ujjait.
-Félsz?-kérdezte a lány, miközben apróra nyíló, selymes
szájában megvillan az egyik szemfoga.
-Dehogy félek!-fakadt ki a fiú-Nem értem hogy miért nem
lehet megérteni...
-Csak rád vártam...-azzal eleresztette és remegő ujjaival
eltakarta melleit-Csak rád vártam. Tudod, még senki sem ért
hozzám.-pirult el-Én...Én végig csak neked akartam odaadni
magam...
Kouga szemei egy pillanatra elkerekedtek, majd gyengéd
hunyorra szűkültek, amint a lány csupasz testére meredt...
Halk, szenvedélyes nyögések zakatoltak fel a felforrósodó
levegőben, miközben a hold fényének függönyében érzéki
táncot jártak a parazsak.
Ayame lába szétfeszült. Verejtéktől nedvesen nézett rá a
fiúra, ki lehajolt és szemeit becsukva megnyalta a lány
köldökét, majd lassú, lihegő játékkal lefele merészkedett. A
lány megőrizte emberi alakját, amint nyögdécselő árnyként
feküdt az ezüstös hold fényében, de Kouga megmutatta igazi
valóját. Egy barna farkas lihegett oda Ayame lábaihoz és
karmos, puha mancsaival tovább feszítette a combjai közt
megbúvó gyönyör forrását, mely izgatottan nedvesedett. Az
állat lehajolt...
Ayame feje hátra csuklott, miközben vad kezei mély árkokat
vájtak a köves talajban, amint teste kéjtől remegve kissé
felfele bukott pír fényeket nyaldosva rá a táncoló tűz. A
farkas szája kitárult, éles fogai mögül nyelve bukkant fel,
mely kéjesen rátapadt a lány csiklójára és mohón megízlelve
vad tekergésével beléhatolt, majd vörösen súrolva mozogni
kezdett benne. Ayame döbbenten felsikoltott, miközben egyik
kezével kéjesen beletúrt az állat bundájába. Kouga gyengéden
harapdálni kezdte, majd örömet okozó nyelve újra megcsókolta
a lány szeméremajkait, mik húsosan könnyezve ragadtak a fiú
mohó, emésztő nyálától, mely verejtékkel keverve csorgott le
a szerelem édes nektárjával együtt, mely előspriccelt a
lihegő lányból. Az állat mohón felnyalta Ayame nedveit, mik
újra és újra előbuggyantak vörös csiklójából, miközben
szimatoló orrával simogatni kezdte hullámzó bőrét. Az állat
egy pillanatra felemelte fejét és a kábult lányra nézett,
majd újra alá bukott.
A hold tengerében fürdött Ayame a lábai közt lihegő
farkassal együtt, melynek bundája szeretően bőréhez simult,
majd kéjesen hozzá tapadt, amint gyengéden belé hatolt...

Kouga újra emberi alakjában feküdt a lány mellett. Csupasz
testük verejtéktől csillogott az éj nyugodt fényeiben. A fiú
ébren volt, de a lány aludt. Kouga simogató ujjaival eltolta
az arcába omló, vörös tincseket, mert gyönyörködni szeretett
volna a gyönyörű vonásokban, de szemei hirtelen
elkerekedtek, amint testét furcsa, fenyegető balsejtelem
járta át. Alig eszmélt föl az izmait görcsbe rántó ösztön
miatt. A hold fele fordult...
Egy fekete alak állt az ezüstös fényeket eltakarva. Lényét
hosszú, sötét köpeny takarta el, arcán páncélt viselt,
melyből fenyegető tüskék meredeztek elő.
-Ki vagy?-morogta a fiú.
-Nocsak...Egy farkas...Kan...-suttogta egy szelíd, női
hang-Nem a legjobb...De megteszi. Egyenlőre...Míg megtalálom
a tökéleteset...
-Mi...-feszültek meg a fiú izmai, mik hirtelen elernyedtek,
majd fáradtan zuhantak a semmi üres terébe.

Kouga szemei fáradt és elkeseredett dühvel nyíltak ki.
Verejtékző, meztelen teste kifeszítve tapadt hozzá
valamilyen furcsa, aranyló anyaghoz, mely úgy nyúlt és
habzott, akár a keményedő és porladó mésszé alakuló méz.
Izmai csábítóan csillogtak a bőréből előbuggyanó verejték
miatt, miközben lassan felemelkedtek, majd zihálva
elernyedtek szomjas lihegései miatt. Fekete haja
nedvességtől ragadó testéhez tapadt. A fiú szája dühödten
kinyílt. Benne szemfogai vad, féktelen méreggel szorították
egymást, miközben ernyedt izmait mozgatva próbált
kiszabadulni a bénítő masszából. Hirtelen kopogás
hallatszott fel. A sötétből egy nő lépett elő. Bájos, kecses
alakja szinte teljesen meztelenül fénylett a párás
levegőben. Csak az ágyékánál és a mellénél viselt valami
furcsa, vörös anyagot, mely húsnak tűnt. Arcának egy részét
furcsa fémmaszk takarta el, melyből fenyegető tüskék
meredeztek elő. Hosszú, fekete küpenyt húzott maga után a
földön, mely karistoló hangot hallatva kúszott az aranyozott
padló kövein. Amint közelebb ért a fiúhoz, láthatóvá váltak
a bőrén tekergő vörös tetválások és az intim testrészeit
eltakaró húsos anyag is, mely hirtelen élő csonkként
megmozdult a nyálkás fény tengerében.A nő bizar, félelmetes,
mégis vonzó látványt nyújtott, amint tökéletes alakjával a
kifeszített Kougához lépett és a maszk alatt villogó
szemével végig méricskézte izzadó izmait. A vörös ajkak
gyengéden kinyíltak:
-Milyen szép darab...
-Mi?
-Remek példány...Gyönyörű...-azzal közelebb lépett hozzá.
Kouga dühödten fintorogni kezdett. A nő ujjaival
megsimította a fiú lihegő mellét, majd oda hajolva hozzá
szenvedélyes, gyengés csókot nyomott megkeményedő
mellbimbóira. Kouga undorodva kapta el fejét, amint érezte,
ahogy a húsos nyelv rátapasztja nyálát a nyakára, majd
végigcsókolja a testét. A nő macska módjára hozzá dörgölődzött:
-Mond...Milyen vagyok?
A fiú hebegni kezdett, amint érezte a selymes ujjakat, amint
hozzáérnek hímvesszejéhez.
-Mond...Ugye vonzó vagyok?
Az idegen kitért a látóteréből. Hirtelen jóleső érzés járta
át testét, melytől izgatottan fellihegett, mint egy
kiéheztetett kutya, mely nyelvét kidobva összenyálazta ajkait.
A nő a szájába vette az erektől lüktető férfiasságot és
mohón szívni kezdte, miközben kezeivel húzogatni kezdte
rajta a megfeszülő bőrt. Kouga dühödten a szájába mart,
amint rátekintett a nőre. Szemei mellett forró verejték
csorgott le. Az idegen tovább ízlelte a fiú hímveszejét,
mely a sűrű fanszőrzet buja erdejéből magasodott fel,
miközben karmos ujjaival simogatta a dobogó izmokat. Utána
nyelvével a vörös heréket nyalta végig, majd mohó ajkai újra
a feszes és nyáltól ezüstös férfiasságba martak bele. Kouga
szemeit becsukva lihegett, miközben szájából hörgés zakatolt
elő. Ágyéka görcsbe rándult, amint égető bizsergés járta át
a húsát, majd lüktető hímvesszeje hirtelen megfeszült és
hörgő hanggal és verejtéktől mocskosan ziháló izmaival
elélvezett. A férfiasságból a tejszerű folyadék forrón
spriccelt elő és csapódott a nő arcának és a fiú izmainak
fröcsögő és ragadó cseppekben gyöngyözve. Az idegen mohón
lenyalta arcáról a gyönyört, majd elfehéredő nyelve a
zakatoló izmok völgyeit járta át. A fiú elkábultan a nőre
meredt, kinek ajka szélén felcsillant az ondó. Kouga
szomjasan zihált, szemei halványan elfehéredve hunyorogni
kezdtek, amint próbálta kivenni  az alakot a táncoló
fénykarikák függönye mögül.
-Ayame...
A nő kérdőn ránézett.
-Hol van?
-A lány?
Kouga dühödten lihegett.
-Nyugodj meg. Jól van... Egyenlőre...-azzal sarkon fordult.
-Mit akarsz tőlem?
-Hogy mit? Valyon mit akarhat egy nő? Még nincs
vége...-azzal kopogó léptei elhalványultak a köveken.

Kagome ijedten esett a földre, miközben a levegőben pörgő és
szaggató fadarabok esőjét próbálta elkerülni. A szörnyeteg
újra felüvöltött. Sipító, földöntúli hangja fenyegető
hullámként hasította fel a levegőt, miközben óriási
csápjaival hullámokat kavarva a part fele kezdett közeledni.
-Inuyasha!-nyújtotta ki Kagome a fiú fele kezét.
-Ugyan! Egy nyomorult polip nem fog ki rajtam!-azzal a
kardját a magasba csapta.
A terentmény kígyózó karjai vérszomjasan vonaglottak a kék
hullámok gyűrűit tépve szét, miközben élő, húsos
rengetegként fonták be az eget.
-Véged te rondaság. Zabáld fel ezt!-azzal a Tetsuigából
előrobbant a megváltó fényvihar, mely kitöltötte a karok
csúszós pikkelyeit.
A lény fájdalmasan felhörgött, majd cafatokra robbant szét,
mik a vízbe loccsantak bele, mint a véres eső. Inuyasha
önelégülten Kagoméra meredt a tenyerében lévő ékőszilánkkal.
A lány remegve bűzlő, húsos nedvekkel teli ruhájára meredt,
majd a cafatoktól maszatos arcú fiúra meredt, ki boldogan
rámosolygott.
-FEKSZIK!

Kagome ujjai dühösen facsarták ki ruhájából a vizet. Haza
ment, ugyanis a szörnyeteggel vívott csatát  nagyon
megszenvedte a felsője, mely ragacsos, vörös foltokkal lett
kitarkítva, mintha húsos zselét öntöttek volna rá.
Felsóhajtott, majd kigombolta blúzát, láthatóvá téve formás
és gyengéd domborulatait. A ház kihalt volt. Valószínűleg
együtt mehettek el valahova. Kagome kezét a szívéhez tette.
Forró lüktetést érzett belül, mely görcsbe rántotta izmait
és lassú mámorba merítette simogató ujjait a bőréből
szivárgó verejtéktől. Fekete haja arcába hullott, mint a
tiszta vízesés. Tanácstalan arccal a szelíd ürességbe
tekintett, miközben csillogó szemeiben langy emékek
villantak fel. Kagome ujjait ében hajfürtjei közé túrta,
majd újra felsóhajtva elindult a fürdőszoba fele. Az ajtó
nyikorogva tárult ki. Ruháját levetette. Lassan a zuhanyzóba
lépett, miközben egy fésűt vett elő. Hirtelen sikolya
visszhangzott végig a csempék forró falairól visszaverődve.
-Inuyasha! Te mit keresel itt?!
A fiú meglepetten a lányra tekintett, miközben testét a
falhoz nyomta zavarában. Kagome fenyegetően kinyújtotta
ujját, mire a fiú fülei ijedten a magasba csaptak:
-Kérlek, ne! Ne!
A lány ajkai elszakították egymást, de a szó lassan
visszafolyt megdermedt torkába. Arcán izgatott verejték
csorgott le, amint rátekintett a fiú izmos testére, mely
csábítóan gyöngyözött az ezüstös vízcseppekkel, mik
végigcsorogtak a feszes domborulatok völgyei közt. Kagome
elpirult. Kiszaladt a zuhanyzóból, egy törölközőt kapott a
testéhez, majd leült a füdőkádhoz. Arcát kezeibe temette,
amint vállai enyhén megrázkódtak. Hideg könnyei előbugyantak
ujjai mögül, majd a padlóra csöppentek.
Inuyasha zavartan kijött a zuhanyzóból és a lány elé lépett,
arany szemeivel értetlenül meredve rá. Kagome arca újra
vörössé vált, amint homályos szemeiről leperegtek a sós
könnyek, és megpillantotta az ősz ágyékot, melynek víztől
ezüstös bőrén a ragyogó cseppek meleg gyönyörként folytak le
a lábán a csempék árkait töltve meg. A lány sikoltani
készült, de helyette csak egy másik törölközőt vágott a
fiúhoz. Inuyasha zavartan eltakarta férfiasságát, mely
megkeményedve hozzá feszült a száraz anyaghoz. Kagome
sértődötten felállt, majd kiviharzott a fürdőszobából, és
becsapta a nyikorgó ajtót, mely fájdalmában felrecsegett.

Inuyasha fáradtan feküdt a fürdőkádban. A meleg víz
gyengéden hullámzott teste körül, miközben ködös pára szállt
fel és tapadt rá a csempék üveges falaira. Ősz haja
csendesen terült szét a habos felszín érintetlen tükrén,
miközben lábait széttárva pihentette fáradt izmait, mik
ernyedten feszülve pihenték ki a nap fáradalmait. Szemeit
behunyta. Érezte a simogató vizet, mely bőrét nyaldosta és a
húsába mélyesztette bizsergő ködét. Ágyékánál keményedő
forróságot érzett meg. Karmos ujjai ráfonódtak megkeményedő
férfiasságára, mely vörösen lüktetve kimagasodott a vízből.
Inuyasha fogait ajkába vájta, amint a bőrt lassan húzogatni
kezdte a húsos gyönyörön, melyből ragacsos anyag buggyant
elő és tekergett bele a víz habjaiba. Halkan felnyögött,
miközben elkomruló, csukott tekintete dühösen megrándult,
miközben a habzó víz ritmikus locsogással rázkódott meg
kezének mozdulataira. Inuyasha gyorsabbra fogta a tempót.
Zakatolt alsó része, amint húsa görcsösen megfeszült és
felfele emelkedett, miközben cuppogó hang járta át a
levegőt, amint szorító ujjai közt édes nedv kezdett el
habozni. A csúcs fele közeledett, amint érezte a belsejéből
elő törni készülő gyönyör forró nedvét, de hirtelen
abbahagyta és egy halk, remegő hörgés kíséretében
visszafolytotta. Utána karmos ujjai újra megszorították és
egy gyorsabb ütemre kezdték el kifacsarni férfiasságából a
lüktető nektárt, majd hirtelen fehér folyadék spriccelt elő
belőle és égetve mellének feszes húsára csapódott. A fiú
kéjesen felsóhajtott, majd szemeit kinyitva mellkasára
tekintett, min fehéren gyöngyözött a gyönyör. Lemosta vízzel
verejtékző testét, majd újra szelíd nyugalommal a kádba
feküdt. Az önkielégítés változatos időnként jött rá, és ezt
a vágyat muszáj volt neki mindig elcsitítania. Ilyenkor
mindig valami ok miatt félre vonult társaitól és egy gyors
menetre fogva elnyomta a belsejében tomboló szörnyeteget.
Szégyelte, mégis természetesnek tartotta. Szemeit lassan
újra becsukta. Nem vette észre, hogy a víz lassan kihűlt
körülötte. Elnyomta a részegítő álom.

Az ajtó nyikorogva kitárult. Inuyasha felriadt álmából és
kíváncsian az ajtóban álló alakra tekintett. Szemei
döbbenten elkerekedtek, miközben lüktető izmai megfeszültek
az izgalom miatt, mit igyekezett elnyomni.Kagome lépett be a
fürdőszobába. Selymes kezeit gyengéden a mellkasához emelte,
miközben könnyektől nedves, érzékeny szemeivel a döbbent
fiúra meredt:
-Inuyasha...Megengeded?
A fiú meglepettségtől kigúbadt szemeivel a lányt nézte, ki
levetkzött, mint egy angyal, melyről a selyem ruhák
simogatva lecsusszantak, és Inuyasha elé ült a kádba. A fiú
zavartan elkapta tekintetét, miközben kezét ágyékához tette.
A belesében tomboló fenevad újra felébredt...Kínos
verejtékek közepette kimászott a kádból, de hirtelen selymes
ujjak fonódtak a csuklójára. Kagome vágyakozó szemeivel,
kérően rámeredt:
-Kérlek. Maradj...
A fiú megállt és derengő, arany tekintetével a lány csillogó
szemeinek mélyébe nézett, ki csendes, bánkódó hangon megszólalt:
-Bocsáss meg...Nem akartam...hiba volt...
Inuyasha zavartan elfordítota fejét, ugyanis pír arca a lány
húsos, gömbölyded mellein akadtak meg, miken a bimbók
megkeményedve, csábítóan magasodtak csillogó nektárokkal
gyöngyözve.
-Miért nem csinálhatnánk?
-Mi...mire gondolsz?-hebegte a fiú.
-Inuyasha...-buggyantak elő könnyek szemeiből-Bocsáss meg...
-Meg bocsátok, csak engedj el!-mordult fel.
Kagome ártatlan arcán ezüstök folyók sós kígyói kígyóztak végig.
-Kagome...-vett fel kínos arckifejezést a fiú-Kagome, kérlek
ne sírj!
Hirtelen a lány előre bukott. Inuyasha szemei döbbenten
elkerekedtek, majd becsukódtak, amint kellemes bizsergés
járta át ágyékát. Izzadt. Verejtéke ragacsos gyöngyökben
izzott le bőrén, miközben nyelt egyet. Felhörgött, majd
karmos kezével megsimította a lány fejét és ujjaival
beletúrt ében hajfürtjeibe. Kagome továbbra is könnyeztek,
miközben ajkáról ragacsosan habzott a szerelem sűrű nedve,
mint valami édes méz, mely összetapasztotta remegő ujjait.
Kagome felsóhajtott:
-Inu...
-Kago...
Ugyanarra gondoltak. A zuhanyzóba mentek. Forró gőz áramlott
fel, mely megsimogatta bizsergő izmaikat. A csap menyílt,
melyből meleg és kellemes víz spriccelt elő, csábító,
szerető esőként csorogva végig feszes testükön. Inuyasha
lehajolt. Kagome a falhoz tapadt és vonagló kezeivel valami
kapaszkodót keresett, majd ujjaival a sikamlós csempéket
kaparva nyögdécselni kezdett. Szájából apró nyálfolyó
buggyant elő, mely összekeveredett ezüstös könnyeivel. A fiú
nyelve lassan mozgott benne gyengéden játszadozva
csiklójával, mely húsosan vörösödött fogai közt. Kagome feje
oldalra csuklott, félig nyitott szemével kábultan a fiúra
tekintett, majd lehajolt és ajkait a lekonyuló kutyafülekre
tapasztotta. Inuyasha elpirult és kéjesen felsóhajtott,
miközben Kagome nedvei csöpögtek le álláról. A fiú utána
felállt és szájon csókolta. Nyelvük összetapadt az édes
testi nedvek miatt, mik előhabzottak nyögdécselő és ziháló
ajkait mögül, miközben gyengéden megsimította karmos ujjával
a lány csiklóját. Kagome felsikoltott és fejét odlalra
billentve vonaglani kezdett. Fekete haja a vizes csempékhez
tapadt. Kinyíló szemeivel az eső csepjeit figyelte, melyek
függönyén szivárvány úszott végig, majd újra felnyögött.
Inuyasha mutatóujja gyengéden mozgott a húsában. A fiú újra
lehajolt és mohón megnyalta a vöröslő csiklót, mely a
gyönyört spriccelve kitágult és megmutatta vörös, forró
belsejét.
-Inu...Inu..I...I...
A fiú a lányba hatolt. Gyengéd volt és őrülten érzéki. Nem
akart fájdalmat okozni neki. Kagome kezei nyaka köré
fonódtak. Alsó teste görcsösen megrándult és Inuyasha
ágyékához tapadt, ki meglepetten felhörgött:
-Kérlek...gyorsabban...-sóhajtott fel a lány.
A gőztenger és a meleg esőben fürödve egymáshoz tapadtak. A
csempékről visszaverődtek a sikolyok, mik görcsösen
vibrálva, szenvedélyes kórusként rázták meg a levegőt.
Inuyasha és Kagome teste egyszerre szállt a magasba, amint
remegve előre buktak és sóhajtozva könnyezni kezdtek néma
kiáltásra nyitva szájukat. Lábukon fehéren csorgott végig a
beteljesülő szerelem...
A párás levegőben furcsa, gömb alakú tárgyak körvonalai
váltak láthatóvá...A nyálka a földre fröcsögött róluk,
miközben fenyegetően gyöngyözve csillogtak a félhomályban.
Hirtelen velőt rázó, kéjes sikoly borzolta fel  a levegőt,
mit húsos fröcsögés követett, melybe ciripelő hang vegyült.
Az egyik tojás mozogni kezdett... Egyre vadabbul rázkódva a
gumiszerű, húsos héjából valami kidudorodott, mint egy
megszülteni készülő, húsos pofa, mely vért okádva felsírt...

A királynő szeretői - 2. rész (by Ashikaga) A királynő szeretői 2. Shippou vidáman kacarászva bogyókat szedett. A kis róka egy kis kosárszerűségbe pakolta a csillogó, lila szemeket, mik húsosan csábítgatták, hogy harapjon belőlük. De megőrizte hidegvérét. A többieknek szedi. Vidáman felsóhajtott, majd elgondolkodóan maga elé emelte apró mancsát: -Kagome és Inuyasha jó sokáig elmarad. Kíváncsi vagyok, valyon mit csinálhatnak eddig. Újabb bogyókért nyúlt, mik ezüstösen csillogva tűntek fel a bozótban. -Oh ho...-mosolyodott el a kis róka, amint hozzájuk ért-Nagyon szép darabok.-azzal készült kiszedni őket a buja ágak zöldje mögül, ám ujjai hirtelen megakadtak. A bogyók furcsa, ragacsos anyag miatt ragadtak, mely kezéhez tapadt, mint valami undorító, pépes méz. -Aujjujj pfuj...-fintorodott el a ki róka, miközben ujjait rázva próbálta letépni magáról a fröcsögő undormányt. Újra a bogyókon csöpögő lére tekintett, melytől gyermeki vonásaira ijedt ráncok vetültek rá. A nyomok frissek voltak... Nagyon frissek... Kikyo nyugodtan sétált, mellette a lélekrablók fehér gyűrűi tekeregtek. A nő váratlanul megállt és a messzi hegyek furcsa, elevennek tűnő tarajai fele tekintett: -Egy új, gonosz erő tűnt fel? Shippou vacogva meredt ki a tüskéks bozót elrejtő függönye mögül, majd ijedt sokkal újra visszamászott a bőrét felkarcoló agyarak buja ágai mögé. Gyermeki könnyek csorogtak le az arcáról, miket a ráncos félelem szűlt, mely eltorzította puha vonásait. A bokor halvány résein keresztül a hideg napfény sütött be, de hirtelen az arany sugarak megszakadtak...Egy borzalmas árny veült rá Shippou rejtekhelyéje, kinek könnyektől elhalványuló tekintetében óriási, kitárulkozó állkapocs villant fel. A szörnyeteg farkasszerű volt. Teste hosszan előre nyúlt, de nem bundája volt, hanem valamilyen kitinszerű, nyalkás anyag borította be a húsán csillogó pikkelyek barázdáit. Hosszú, skorpiószerű farka fenségesen lengett a levegőben, miközben az oldalából tekergő csápok sűrűje undorító giliszták hálójaként fröcsögött. Feje kecses volt és hosszúkás, akár egy farkasnak, ám nem voltak szemei, azok helyén csak üres nyálka csillogott. Állkapcsánál csontos nyúlványok görbültek be és nyúltak ki kattogó hangot hallatva, miközben forró nyál habzott le róluk. A bestia a kis rókára fintorodott. Éhes, acsargó szájában a hatalmas, pengeéles agyarak fenyegetően villantak fel a vörös húsból előmeredve, miközben a ropogó tapogatók éhesen megrándultak a pofából kicsontosodva. A teretmény üvöltése és Shippou kétségbeesett sírása egybeolvadt, amint az neki rontott a bozótnak.Az emésztő nyál a kis róka arcának csapódott, amint a lény fogai belevájtak a bozótba a tüskékkel nem törődve, mik puha húsába mélyedtek bele. Shippou sikoltozott, kezét maga elé kapva: -Rókatűz! Azonnal rájött hogy mekkora hibát követett el...A száraz bozót azonnal meggyulladt a feje felett. A bíbor lángok függönyében úszva a szörnyeteg kitátotta pofáját Shippou fele, ki rekedten nyöszörögni kezdett: -Ne... A hűvös szellő megváltó csodaként csapódott neki a kis róka testének, miközben Sango üvöltése szelte ketté a levegőt: -Csonttörő!!!!! A fenevad sikoltozva felhasadt, ám egy újabb lény tört elő a sűrűből. Miroku feléje vágta botját, mely ketté hasította a bestia fejét, mi sipító nyöszörgéssel a földre zuhant. -Könnyebb volt, mint gondoltam...-mosolygott elégedetten a fiú. -MIRO...-üvöltött fel Sango és kezét a szerzetes fele kapta, amint kitárulkozó ujjai hosszan elnyúltak a levegőben. A szerzetes rekedten felsziszegett fájdalmában és dühtől csodálkozva a vállára tekintett, mit a haldokló szörny tüskés farka szúrt át. Miroku fájdalomtól verejtékezve levágta magáról a csontos borzalmat, mely megmártózott húsában és az ijedt Sangora tekintett. A fiú tett egy lépést, mad hirtelen megállt és szemeit becsukva elterült a földön... Miroku nyögve kapta fel a fejét, mintha egy borzalmas rémálomból riadt volna fel. Fájdalmas fintort ejtett, amint az égető fájdalom belehasított vállába, min fehér kötés vörösödött a száraz vértől. -Jól vagy?-kapta oda fejét a lány. -Igen...-feküdt vissza verejtékektől csillogó arccal a fiú, és felsóhajtva megsimította a kötést, mely alatt érezte a megcsonkított húsának érdes szalagjait. -Nyugodj meg. Nem olyan súlyos, mint amilyennek tűnik. Most üvöltöznöd kellene a fájdalom miatt, de raktam a sebedre gyógyfüveket. Szerencsére a szörnyeteg nem termel mérget, de nem kockáztattam... Miroku elvigyorodott: -Szóval nem kockáztattál? A lány unottan feléje nézett: -Nem kell olvasnom a gondolataidban, hogy tudjam, hogy mire gondolsz... -Hol van Shippou? -Elküldtem Kirarával Kaedéhez...szerencséjére...-sóhajtott fel. A szerzetes végig tekintett a nyirkos barlang sikamlós falain, mikre hirtelen kékes fények pattogó és sercegő szikrái vetültek. -Már megint kezdik...-nézett dühösen a lány a barlang messzi szájához, melynek érdes tüskéi elmerültek a villámként égő ragyogásban-Kis barátaink nem könnyen adják fel... -Miféle szellemek ezek? -Nem tudom. Sosem találkoztam még hasonló lényekkel...És ez nagy szó...De nem kell tartanod tőlük. Egyenlőre...A barlang száját tele szórtam a szelleműző varázsigéiddel...Kint tartják őket. -De nem örökre...-azzal szemeire újra rávetültek a kékes és ropogó roham villámai. A nő szenvedélyes vigyor kíséretében hátra vetette fejét, amint egy sikamlós bestia pikkelyei simultak csillogó bőréhez, melyen izgalomtól forrva tekeregni kezdtek a húsos tetoválások. A lény hosszú, nyáltól habzó nyelvét kiöltve tekeregni kezdett a hófehér húson, miközben kattogó tapogatói mohón végig karistolták a gömbölyded melleket. A nő felsóhajtott. Lila haján a fények erotikus színei ezüstöztek, miközben kezét felemelve utat engedett az érdes testnek, mely végigcsúszott melleinek völgye közt. -Jól van picinyem...-azzal nyelvét kiöltve megcsókolt egy másik, vállán gubbasztó lényt, ajkait megmártva a kocsonyás nedvekben. Utána lenéző szemeivel egy hatalmas, derengő gömbre tekintett, melynek tükrén ismerős, fehér kimonót viselő alak bukkant fel. -Nocsak...Itt van a megfelelő zsákmány a számotokra...-szikráztak fenyegető árnyakat ontva lila szemei. Kikyo csendesen sétált az erdő fenyegető útvesztőjén. Szemei kigúbadtak a váratlan döbbenet miatt: -Hogyhogy nem éreztem meg előbb őket?-azzal nyílvesszőket rántott elő. Fájdalmas sipítás villant fel a levegőben, amint egy lélekrabló kétségbeesetten vergődni kezdett egy bozótból előugró fenevad csontos agyarai közt. A mozgó és életre kelő erdőből újabb árnyak kúsztak elő és a tekergő kígyók védtelen gyűrűire vetették magukat. Kikyo szent nyílvesszője megváltva ragyogott fel csilingelő hangjával töltve meg a levegőt. Sango idegességében átölelte a szerzetest, amint együtt figyelték a barlang bejáratában sipító állkapcsokat. Egy szörnyeteg undorító, nyálkás pofáját próbálta átpréselni a húsába maró védőfal szikrái közt, miközben fájdalomtól megfeszülő tapogatóin vibrálva ugráltak a kis villámok kénes füstöt buggyantva elő remegő, villogó fogai közt elolvadó nyelve mögül. A lény holtan a földre esett, de egy másik lépett a helyére, mely nyáladzó képével tovább kezdte tépni a pajzsot. Sango előrántotta kardját, de a penge fémes sikoly kíséretében megkoppant a kékes köveken. A következő villanás fényében fürödve megpillantotta a lények eleven, húsos tengerét. Több százan lehettek... -Hm..Hm..Hmm..Hm...-suttogott elő a fenyegető és gúnyos elégedettség az eleven sötétből. Egy nő lépett elő. Páncélján lenézően csillogtak a véres fények, miközben émelyítően vörös ajkait eltorzítva vékony torkából érdes, sötéten női hang buggyant elő: -Ember, nagyon vakmerő vagy. Túl közel vagy a kaptárhoz... -Szóval te vagy a vérengző fenevadak vezére...-hunyorgott mérgesen Kikyo. Az idegen játékos gyengédséggel megsimította az egyik terentmény húsos fejét: -Én vagyok. Nagyon vakmerő vagy. Egy papnő, ugyebár... -Egy papnő, aki végezni fog veled...-azzal kilőtt egy nyílvesszőt. A szent, csilingelő tárgy felszántotta a felforrósodó levegőt és fenyegető, pusztító fényeket ontva úszott a vigyorgó nő árnya fele. Hirtelen a nyílvessző darabokra szakadt szét, miközben villogó pengékkel telt meg a felnyársalt mindenség, mik felszakították Kikyo ruháját. A papnő a földre esett. Döbbenten hallotta, amint súlya alatt szilánkokra törnek maradék nyílvesszői, miközben elkerekedett szemeibe könnyeket csalt a nevetséges rémület, mely fagyos fehérségbe taszította nyugodt ráncait. Kezeivel próbálta eltakarni mezítelen testét, min gúnyosan és kísértetiesen lobogtak a ruhacafatok. Az idegen kardja nyugodt karistolással megérintette a földet. Kikyo sápadtan elenfelére tekintett, ki sötét grimasszal a lényekre tekintett és acsargó önelégültséggel elsikoltotta magát: -EGYETEEEEEEEEEEEEK!!!!!!!!!! Sango szorosan odabújt a szerzeteshez. A fiú megszagolta a lány csillogó, ében haját, melynek fürtjei csábító érzékiséggel hozzátapadtak elnedvesedő bőréhez. -Sango...Ne félj...Megvédelek...-azzal ökölbe szorította kezét. -Nem teheted meg. Nem használhatod az örvényt ilyen vállal. Nem tudod felemelni rendesen a kezedet. -Nem számít...Sango... A lány feléje tekintett csillogó szemeivel. -Ha áttörnének és nem tudjuk feltartani őket... -Ne is gondolj ilyenekre!-ölelte át a fiút. Sango zavartan elpirult és érzelmeit csitítva tekintett rá újra a barlang szájához, mely folyamatos, kékes fényben úszott. -Sango... -Miroku... Őrült szenvedély söpört végig testükön felperzselve bőrüket, melyhez verejtéktől nedvesen tapadtak hozzá ruhájuk. -Ha meghalunk... -Nem, nem fogunk!-fakadt ki a lány és könnyezve átkarolta a szerzetest, majd büszke és erős hanggal suttogni kezdett, mely visszhangozva úszott végig a nyirkos levegőben-Harcolni fogunk...Nem fogjuk feladni...Remélem hallottátok! Nem leszünk könnyű húscafatok! -Sango... A lány hirtelen előre bukott és megcsókolta a fiút. A halál érzete sok mindent képes kihozni a kétségbeesett emberből, olyan tetteket, mikre régóta vágyik, de a következmények miatt nem mer megtenni. De ha nincs jövő, nincsenek következmények se... Miroku mohó ujjai belemarkoltak a lány gömbölyded fenekébe, miközben szerető nyelve végigsiklott a sóhajtozó, izmos has gyenge, szelíd völgyei közt. Titkon várta Sango ütését. De nem... Sango ezúttal nem ütött... A fiú utána ajkait a verejtékző és remegő csikló kitárulkozó szirmaira tapasztotta, mely finom nedveket ontva sikongva mozgott csókoló szája körül. -Miroku... A fiú mosolyogva a lány szelíd, mégis, kissé félénk arcára nézett: -Nyugodj meg...Vigyázok rád...Gyengéd leszek... Sango kéjesen felsóhajtott, miközben gyönyörű, vágyakozó szemekkel a fiúra tekintett pír, tüzes folttal az arcán, majd ujjait a nyirkos és forró sziklákra tapasztva vonaglani kezdett. Miroku nem mosolygott. És a lány sem. Nem...Vágytak egymás testére, régóta akarták ezt a percet, de mégsem tudtak mosolyogni... Miroku lassan felemelkedett és egy gyengéd mozdulattal a lányba hatolt, kinek szeméből egy könnycsepp buggyant elő, miközben egy elnyomott, görcsös sikoly siklott ki halvány ajkai mögül. A fiú finoman mozgott benne. Kemény férfiassága nyugodtan és szelíd türelemmel súrlódott neki Sango lüktető húsának. A lány sírni kezdett, de nem a fájdalom miatt, hanem a kéj és a végre beteljesülő szerelem gyengéd, simogató tüze által, melyben megfürdött egész teste és lelke is. Lassúak voltak...Lassúak, ugyanis ki akartak élvezni minden percet, minden apró és cuppogó mozdulatot, melytől meghullámzott izzadó húsuk. Lassan élveztek el együtt...Őrjítően lassan és finoman, mely úgy terült szét, akár a megdermedő, mégis, láthatatlanul lobogó selyem hulláma, mely csendesen végigcsorgott a kövek barázdái közt... Kikyo sikítozni szeretett volna, de szájába az undorító csápok vad és fékezhetetlen hulláma robbant bele, mik húsosan dobogva dagadtak meg hörgő és fuldokló torkában. A féregszerű nyúlványok fröcsögő tengeréről a testi nedvek ezüstös cseppjei csorogtak le. A papnő szomjas sikollyal sóhajtott fel, miközben fájdalomtól elszűkülő pupillája eltűnt a sós könnyek kínos és dagadó tükrében, miközben melleire nyikorgó tapogatók tapadtak. A bestiák éhes és nyáladzó vihara gyilkos és kielégíthetetlen zuhatagként ömlött testére. Szemei döbbenten gúbbadtak ki, amint érezte szétfeszülő csiklóját, melybe valami húsos borzalom tört be tüskéks tarajaival, melyek közt az áttetsző hártya szaftosan csillogott. Kikyo felnyögött, mire a száját újabb csápok tömték be. Érezte a teste mélyén tekergő borzalmat, mely pikkelyeinek ráncos barázdái közt forrón folyt végig a fájdalmas gyönyör, mit kifacsartak remegő testéből. Hirtelen újabb csáp hatolt húsa közé, melytől néma sikolya rekedten süvített végig a sziszegő levegőben. A lények hulláma megemelte Kikyot, kinek verejtéktől szétfolyó teste habozva cuppogott. Mozgásra kényszerítették. A féregnyúlványok simogatták elvörösödő csiklóját undorító, mézes nyálukkal síkosítva el, miközben a tarajos testrészek továbbra is táncot jártak repedező húsát szaggatva. -Gyerünk papnő...Élvezz...-suttogta gúnyos mosoly kíséretében felette az idegen nő, ki lehajolt és érdes nyelvével megcsókolta az arcát. A fenevadak torz pofái mosolygó grimaszra torzultak. A nyálkás karok kitekeredtek a Kikyoból és egy farkasszerű lény ugrott oda hozzá, mely vadul belevágta csontos hímvesszejét és két, szaggató lökéssel el is élvezett benne, szétspriccelve magját testében, melynek fehér habjai köhögve buggyantak elő a nő szájából. A bestiát újabb és újabb követte. A szörnyetegek tengere elborította a papnőt. Végül az idegen elő rántotta aranyozott kardját és Kikyo torkához szegezte: -Elismerésem...Jól tűrted...de...nem tarthat örökké az élvezet se...-azzal a vérszomjas penge lassan belemélyedt a papnő húsába. A nő ajkai hirtelen csalódott fintort ejtettek, miközben meglepettségtől elkerekedett szemeiben szikrázó düh lobbant fel: -MIÉRT NEM VÉRZEL?! -Tudod...Nem egy átlagos papnő vagyok...-suttogta gúnyos hunyorral Kikyo. -Lássuk...Mennyire éled túl, ha széttépnek a gyerekeim!-gúbbadtak ki vérszomjas indulatal szemei. Kikyo fájdalmai alábbhagytak, amint a kéjes fenevadak hátrálni kezdtek. Szabad elméjét próbálta megtisztítani a kín akadályt alkotó terhétől. -GYERÜNK! MIRE VÁRTOK MÉG PORONTYOK, TÉPJÉTEK MÁR SZÉT!-üvöltözte torz, indulattól rekedt hanggal, miközben parancsólóan előre lendítette kezét. A sikítozó bestiák őrjöngve rohamozták meg a papnőt, mire a semmiből kékes fény robbant elő és elsöpörte a rémeket. A nő meglepett ijedséggel a bozót fele tekintett elráncosodott szemeivel, majd elmosolygott: -Szóval ő...Most nem itt...Nem...Nem itt fogunk...-azzal fekete köpenye meglobogott és eltűnt vele együtt a sűrű éjben. Kikyo kábultan a megmentőjére nézett, ki kilépett a bozótból. A férfi fehér haja nyugodt és rideg szelídséggel lobogott meg, amint a földön fekvő, meztelen papnőre meredt. Utána néma ridegséggel folytatta útját. Kikyo halkan felnyögött: -Köszönöm... A férfi feléje pillantott rezdületlen, arany tekintetével: -Nem érted tettem...-azzal tovább indult. Kísérteties alakját lassan elnyelte a sötét, amint érzéketlen dühvel a távoli hegyek fele nézett: -Hamono...Hm... Sango és Miroku megölelték egymást és remegő, hunyorgó szemekkel a barlang bejáratához meredtek, melynek nyirkos kövei szinte kigyulladtak a maró, kék villámok spriccelő tarajai miatt. A lány megszorította kardját. Hirtele sipító és rázkódó hang robbant fel, majd a bejárat pattogó függönyéből bestiák omlottak le a földre, mint egy élő és húsos hullám. A sziszegő pofák lassan felemelkedtek és nyálat okádva dühödt acsargásba kezdtek. Hirtelen sárga, pusztító robbanás kavargott szaftos testük köré, melybe eltűnt eltátott, kíntól szétszakadó szájuk. A lobogó és megváltó füst felhője mögül Inuyasha lépett elő és pimasz, bátor gúnnyal a párra nézett: -Erőltessétek meg ti is magatokat... A hullámzó gömb bugyrai közt Inuyasha alakja ragyogott, ki egy könnyed csapással elpusztította a falka szörnyeteget. Hamano döbbent és elégedett arcán fenyegető tüzességgel kavarogtak a pír lángok, miközben ajkai mohó fintorra torzultak el: -Megölte a picinyeimet...Egyetlen csapással...Milyen erős...Hisz...-azzal közelebb lépett a kristályhoz-Hisz...Ez ő...Nem...-azzal karmos ujjai megsimították a csábító kutyafüleket-Nem...Mégsem ő az...De hasonlít rá...Ő talán könnyebb lesz..Könnyű, mégis kiváló...-azzal szeme sarkából a kifeszített Kougára pillantott. Hamano gúnyos mosollyal megfordult és kitárta ujjait a fiú fele: -Sajnálom kedvesem...De már nincs szükségem rád... Hirtelen Kouga mögött megnyílt a fal, mintha egy óriási és szaftos száj lett volna, melynek puha agyarai lassan a bőrébe vájtak majd húsát körülölelve megnyalták lelohadt, fáradt férfiasságát. Keze még egy utolsó, görcsös rándulással kikapott a lényét felfaló falból, kitárulkozó ujjaival kétségbeesetten keresve valami kapaszkodót...De utána eltűnt... -Valamivel etetni kell a kicsiket is...-sóhajtott fel büszkén a nő. Utána elégedett táncba kezdett, mitől ében palástja játékos élvezettel meglobogott a forró levegő émelyítő habjaiban, miközben húsos ajkai élvezetes mosolyra emelkedtek fel: -Végre...Új férjet találtam... Kouga kábultan kapta fel fejét. Ragacsos és nedves teremben volt, melynek mézszerű, rohadt árnyai fenyegető undorral emelkedtek teste felett. Hirtelen fehér bundát tapintott ki, mely elgyengülten terült el a nyáladzó mocsok habjaiban. Kouga kétségbeesett dühvel emelte fel az eszméletlen Ayamét, kinek remegő lábai közt a kifacsart testi nedvek száradó nyálai gyöngyöztek. A fiú magához szorította a lányt, majd a fekete sarokra meredt, melyben a gomószerű tojások lassan mozogni kezdtek...